Élet a mókuskerékben - Level 5

Mivel elegge elhanyagoltam a blogot, most gyorsan dobok ide valamit, hatha valaki olvassa is. Epp a Camden Head nevu pubban ulok - utoljara 2001-ben noveremmel itt terveztuk meg Camden Town "lerohanasat" :) Ez a pub meg megvan - az egyik kedvencunk sajnos a camdeni tuz aldozata lett. Tegnap kiderult, hogy hipnotizalhato vagyok - fura egy elmeny volt. Felvetodhet a kerdes, hogy honnan tudom. Reszt vettem egy kiserletben a King's College Hospitalban. Az egyik legkonnyebb penzkereseti mod itt, ha ilyeneken vagy piackutatos felmeresben veszel reszt. Egy oraert 10-20 font nem rossz. Persze nem mindig van ilyen :P Altalanossagban ezzel a londoni kalanddal (eddig) inkabb vesztettem - kapcsolatokat meg penzt is. Momentan nincs mas valasztasom, mint tovabb kuzdeni itt, mert hazamenni sincs penzem :S De voltam mar melyebben is, onnan is felalltam... Pillanatnyilag jo - epp Guinnesst iszom es a bejegyzes utan olvasni fogok - Douglas Adams muvei mindig feldobnak :) Ennyit mara, mert telefonon potyogni eleg ujjzsibbaszto, meg a szemem sem a regi mar - szemuveg kell ez mar szinte biztos, bar vizsgalaton meg nem voltam. Most megint fogadkozhatnek, hogy gyakrabban irok, de minek?

Megélni itt sem egyszeru - vagy csak én vagyok béna...

Élmények - újak és újra megéltek.

Sikeresen megérkeztem Londonba - az utazás részletei késobb.

A cim kicsit félrevezeto, elvégre nem a konyvrol lesz szó. Részletek késobb, most vazlatolok.

Hát igen... A Tankcsapda végigkíséri az életem. Ha nagyképű lennék, mondanám, hogy együtt nőttünk fel, de ez azért túlzás :D Mondjuk ezen aprócska ténynek azért nem szentelnék post (automatikus tárgyrag rulez .P ), de van egy szám, ami már több fronton bizonyított. Íme:

Hogy hol is bizonyított:
- Gondolom, a nagy többséget hagyták már el - ehhez nem is kell több
- Toronto, Pearson Nemzetközi Repülőtér: megvolt a becheck, meglátogattam a határrendészeti szerveket, és maradt még kb. 3 órám a beszállásig. Kimentem rágyújtani... Szállt fel egy Boeing-747 és közben szólt, hogy: "elhagyott, mint a kifutópályát a gép"... fenomenális volt. Ráadásul ott még a mértékegységek is stimmeltek: CAN: mérföldek, HUN: kilométerek :) Ezen az úton még egy TCS szám volt jellemző: valahogy mindkét gépre szálláskor (Toronto-ban, ill. Zürich-ben) a Terrorista vagyok című örökbecsű üvöltött a fülemben :P
- A harmadik pedig Debrecen. Nem a város, a futballcsapat. Egész pontosan a szurkolók. Telitalálat volt a szövegválasztás, gratula a Szívtipróknak!

Megint eltelt egy szombat-vasárnap kombó. Nézzük, mi is történt. Lakótársaim elutaztak hétvégére, de hogy ne legyek magányos, egyikük szülei szállóvendégek voltak két éjszakára. Ennek megvolt az a járulékos előnye, hogy mindkét napon volt bundáskenyér reggelire. Idejét nem tudom, mikor tápoltam ilyet utoljára. Az ugye a Lecsó óta köztudott, hogy a legegyszerűbb ételek a legtutibbak. Szombat délután ismét sportszerűen viselkedtem - felnyergeltem a vasparipát. Tanulva a korábbi tapasztalatokból, ezúttal Kisapostag volt az úticél. Kellemes kóborlás, véletlen találkozás egy régi ismerőssel - jól telt. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve hazafelé betámadtam a Duna túlpartját. Kiépített bicikliút, természet. Visszafelé semmi váratlan esemény. A vasárnap aktív dögléssel telt, focimeccsek (kikaptunk a Chelsea-től :( ), fészbúkon lógás - meg a meló miatti szervezkedés.

Tegnap megvolt az állásvadászat az emeletes faluban. Állás van, annyiból volt vadászat, hogy a lábamat lejártam. Az útvonal:

Dunaújváros, városközpont - 6-os főút (gyalog)
6-os- Bp. Petőfi-híd (stop - 7 perc várakozás után vettek fel)
Petőfi-híd - Nyugati (gyalog a villamosok vonalán)
Nyugati - Moszkva tér (mint fentebb)
Moszkva tér - Móricz Zs. körtér (gyalog, érzésre)
Móricz- Akó u. (33-as busz)
Pestről kivezető - Érdi körforgalomerdő (stop - szinte várni sem kellett)
Ezen a szakaszon két kedves lány vitt el, akik Velencére mentek. Volt még az autóban egy kutya, mely nem volt ugyan lakodalmas, de annak megfelelően hányt (vagy rókázott, ha már ennyire az állatvilágban kalandozunk)
Érd OMV-kút - Dunaújváros MOL kút (stop - mintegy 10 perc várakozás, 2-szeri lyukrafutással)
MOL kút - városközpont (gyalog)
És mindez mibe került?
- izomláz
- 12 óra az életemből
- enyhe leégés (a naptól)
- egy doboz cigi
- két kávé
- egy ásványvíz
) - egy db BKV-jegy
Összesen 1000 HUF-ból megvolt.

Ha maradtam volna a kényelemnél:
Volánbusz 2x = 2540Ft
BKV 4x =1200 Ft
cigi, KV, víz: 700 Ft
Összesen 3440 Ft
Vagyis elmehetek sört inni, ha már ennyit spóroltam :) Azaz mehetnék, mert spórolás van, meg válság.

Köszönet mindenkinek aki a fel- illetve hazajutásban segített!

Az oldalt felbukkanó, jól vagy kevésbé jól sikerült fényképek kanadai kirándulásom emlékei.

Gyakran használom a fenti mondatot, de nem saját szülemény. Az elkövetők munkásságából egy kis részlet alant. A post címe attól még ütős. Egy másik kedvenc tőlük (ahogy a szüvegkönyvben szerepel):
"A testem-be-áll a lelkem-be-tép"
Értelmezzétek!

Jó bulik , jó haverok! Kösz mindent, Sutterek!

Ez itt a kérdés. Persze nem az egész dal - még mindig nem vagyok párkapcsolatban - csak a refrén. Menjek vagy maradjak? Pont olyan választás ez, mint amit négyévente tartanak kis országunkban: a cél, hogy a kisebbik rosszat válasszuk. A döntést persze csak az idő ítélheti meg, de az első lépések elkezdődtek. Körülbelül minden félnormális angliai állásra jelentkeztem, amit állásportálokon találtam. Hogy miért is nem barátokon-ismerősökön keresztül keresek valamit? Kicsit rendbe kell szednem magam, ilyenkor nekem segít, ha nincs körülöttem senki. Ráadásul az alkoholháborúban is nyerhetek pár csatát, ha nem vesz körül a megszokott környezet. Nem mintha miattuk innék, de nagy csapat újvárosinál valahogy több emberből bújik elő az állat. Az azért tudható: ha a "London Bridge is falling down" nem csak a gyerekdalban, hanem a hírekben is elhangzik, akkor ott valami nagyon durva arconpörgés volt, valószínűsíthetően dunaújvárosiakkal a közelben.
Hogy ezzel megint nem váltok valóra itthon tervezett dolgokat? Biztosan - de az itthoni tervek mellé egy komolyabb alkoholizmus is társulhat - ha már edig nem történt meg...

Ez már húzódik egy ideje. Mióta elkezdtem blogot írni, a háttér ezen részére már két-három posztban is utaltam. Szóval: több becenéven futok ebben a városban (meg az országban is), a legelterjedtebb a Top Mänäger. Ebből jött az aliasnevem:
Túlélem
Onmagam
Pedig
Mindenki
Aszonta
Nagy
Alkoholista
Gyerek
Elvész
Reggelre
Nem egyszerű bemutatkozni ezzel a névvel, főleg, ha az ember elég szervezőitalt (ez a sör) fogyasztott. Szerencse, hogy a kezdőbetűk támpontot nyújtanak. A név persze nem kicseszésből jött létre. Volt pár olyan kalandom, ami tényleg rázósra sikeredett, meg ugye a szesszel vívott harcom is eléggé vesztésre áll. Mégis, ez vagyok én - legalábbis egyelőre -, e fenti pedig az aliasnevem - örökre. Az aliasnevek történelmi hátteréről, meg az enyémmel kapcsolatos hatalmi csatákról egy későbbi posztban, remélhetőleg nem egy év múlva. Ami még idetartozik: "Egy gyűrű mindenek felett"

Pedig tegnap csak sétálni indultam - megint. Aztán megint találkoztam ismerősökkel, aztán megint szesz, buli. Előjött belőlem az állat. Csak azt nem tudom, hogy hajnalban hol betonoztam - nem mintha emlékeznék rá, csak a ruházatom mutatja ennek nyomait. Pedig azt hittem, tudok magamon uralkodni - de nem...

Egy hete égtem le először. Hosszú idő után először. Mármint naptól. Más értelemben leégni viszonylag rendszeresen szoktam - ebben persze legtöbbször nagyobb mennyiségű szesz is szerepet játszik. A mai post mégsem az alkohol hatásairól szól. Minap a hetero élettársam elrángatott strandolni. Évek óta nem műveltem ilyet, uszodában utoljára egy éve voltam gólyatáboros bulin, de ott senkit nem engedtek a medence közelébe se - pedig a gólyák bírják a vizet :P Lényeg a lényeg: süt a nap, szép az élet, csúszda, majd az ötlet: ha már van rá hely, ugráljunk! Hurrá, gondoltam, mintha fele annyi idős lennék, mint valójában. Ugrálás ment - amíg fel nem bátorodtam. Jó pár hülyülős ugrás után az első kísérletem egy előreszaltóra majdnem tökéletes lett. Próbálkoztam másodjára is. Az eredmény egy szépnek nem, de viccesnek annál inkább mondható 5/4 szaltó előre full arcra érkezéssel. Fájt, de csak röhögni tudtam magamon. Vizes sportok után jött a kerékpár. Nem vagyok egy Tour de France alkat, de olyan szinten nem történik semmi a lakhelyemen, hogy még ez is jónak tűnt. Tűnt. Utoljára Kanadában bicikliztem, ahol az utak simák, szélesek és az autósok nyugodtak, előzékenyek. Ebből Hungarisztánban semmi nincs meg - sajnos a reflexeimből sem. Kátyúk-gödrök az utolsó pillanatban észlelve, csatornafedelek az autók elé löknek. Szánalmas látvány lehettem alkalmanként. És én ezek után még motorozni akarok - mert túlélem önmagam...

VoltamKanadábanfaszavoltélveztemnéhahidegdenagyonszépnemvolthonvágyammárciusbanhazajöttemegyhónapiváshaverokbuliaztánelfogyottapénzishaverokishazamentekésmostittülökanyárbanésnemtudokmagammalmitkezdenipróbálokismételtűnniazországbólvalakitudmelótszóljon

Hát, talán ezt is megértük... 17-én végre ismét lehetőségem van elhagyni ezt az országot, egy időre. Az időtartam még kérdéses, de nem rövid vándorlást tervezek... Majd jelentkezem... talán....

Ebben az évben egész csendes-rendes-jó gyerek voltam. Korábban párszor már meggyűlt a bajom a szesszel, gonfoltam, ha hagyok szünetet, utána csak lesz annyi eszem, hogy nem nyakló nélkül állok neki. Persze nem volt.... Eredmény: vasárnap estétől hétfő estéig ivászat, egy kevés alvással megszakítva. Kb. mostanra ismét embernek érzem magam... És megint az alkohol nyert...

Előástam magamról ezt a régi képet. Követve az idők hívó szavát, az újrahasznosítás egy példáját mutatom meg. A sör már a szervezetben, az üres korsókból pedig isteni álszakáll készíthető.

A rögzítés módját nem árulom el, de ragasztó nem volt a közelben...

Utazni ugye sokféleképpen lehet: muszájból, kalandvágyból, repülővel, autóval, vonattal stb. Arthur Dent óta tudjuk, hogy a stoppolás nem csak a Földön, hanem a világűrben is működik. Szóval a lehetőségek tárháza igen bőséges.

Kína mostanság sokat szerepel a hírekben: olimpia, Tibet - meg alapból érdekes világ, sokan kíváncsiak rá.

A franciákról is mindenkinek van véleménye. Egyesek szerint bélaevők, mások szerint büdösek.

A fentiek egy pontban kapcsolódnak. Kína+franciák+utazás+kerékpár:

A múlt héten majdnem vendégem volt két francia srác, akik otthonról tartanak biciklivel Kínába. A vendégségből nem lett semmi, de egy laza kocsmázást be kellett iktatni.

Azóta is rágódok azon, hogy én nekivágnék-e. Szerintem biciklivel biztosan nem, ahhoz túl antitest vagyok. Stoppal talán, bár az is elég Survivor lenne. Lehet, hogy mégis csak maradok ebben a Kárpát-gödörben - vagy civilizáltabb helyeket látogatok.

Sokszor mondják, hogy a nagy/és vagy drága autókat a vezetők péniszhossz-kompenzációra használják. Ha ez így van, akkor rövid időre egy bálna intim - már amennyire ez egy bálnánál értelmezhető - méreteivel rendelkeztem. Volt szerencsém kipróbálni egy laza 40 tonnás nyergesvontatót. Kemény! Egy pillanatra megértettem, mit is érez az, akinek erő és hatalom - na meg kormány (mindkét értelemben) - van a kezében. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy a nagyság látótérszűkülést okoz. Egyszerűbben: mögötted egész szép térrész van, amit nem lehet belátni. Na, ami ott van, azt lehet lazán eltaposni, összetörni. Itt is igazolódik: akinek a kezében erő (stb. lásd fent) van, legyen extrém módon körültekintő.

A végére egy figyelmeztetés: egy lejtőről lefelé jövő kamion előtt NE tapossunk indokolatlanul a fékre, mert könnyen az egyik henger helyén találhatjuk magunkat, ami a tudomány mai állása szerint nem sok jóval kecsegtet!

Megint sikerült pofára nyalni a célegyenesben. 2 héttel indulás előtt mondták le a féléves kanadai projektet. Kissé rosszul érintett, megint marad a "shitsurfing" - maradjunk életben a XXI.sz-i Magyarországon.
Tudom én, hogy a nagy víz túloldalán sincs kolbászból a kerítés, de legalább meglett volna a szükséges plusz, amit egy új környezet általában kivált belőlem.

Tetézve a bajt, már több mint egy hete pornófilm vagyok - XXX, azaz 30 :) A helyzet súlyosságát jelzi, hogy mindenféle buli nélkül, szólóban "sírva vigad a magyar" típusú szeszeléssel kötöttem egybe a "jeles" napot. Már az előző kereknél is rosszul éreztem magam, ez meg még inkább lehangolt. Ezután Szigeten a Táncdalsátorban (van még?) majd meggyőződésből énekelhetem, hogy "Nemcsak a húszéveseké a világ".

Zárásképp írok egy emlékeztetőt a telefonba, hogy a blogot életben kéne tartani...

Hát ez az év se indul jól.

Kezdésnek józan voltam az újév első pillanataiban, sőt azóta is. Ilyen se fordult elő velem.

Nincs kivel menni, mert elk*rtam... Nem kicsit, nagyon...

Jobbnál jobb dolgokat találok, hogy el- (fenn-, meg- stb.)tartsam magam. Most épp az angol szaknyelv szépségeit próbálom a magyar nyelv zsenialitására átültetni. Csendes-ülős munka - lenne, ha nem üvöltene a zene :) (most épp: Tudok egy munkát - TCS)
Nem tudom, meddig fog ez menni, de egyre inkább érzem egy gyökeres változ(tat)ás elkerülhetetlen szükségességét. Unom és utálom ezt a jelenlegi helyzetet.
Lassan itt a november vége. A hónap elején emlékeztünk az elmúltakra, nálam a hónap végén fognak elmúlni dolgok (persze nem én múlok el).

Szóval jelenleg: "itt nem a helyzet sz*r, csak a nyugtató kevés..."

Veszedelmesek ezek a modern egyházak. Egy-két megszállott tagjuk akármelyik MLM-es értékesítőt lealázná. Velem persze nem boldogulnak. Családom (és főleg anyám) éveken át küzdött, hogy elfogadtassa velem a hitet (ide szándékosan nem a vallás szót használtam mert vallás nem egyenlő hit). Neki(k) sem sikerült. Ő(ke)t viszont szeretem, ezeket a vallásmarketingeseket viszont nem. Most éppen két nőt kergettem az őrületbe és pityergésbe. Enyhe lelki szadizmus, de legalább ők sem érzik jobban magukat, mint én - bár engem más dolgok bántanak - nagyon, nagyon...
Lehet, hogy meg kellene látogatnom egy agyturkászt? Elvégre a népi gyógymód (etil-alkohol kúra) nem vált/válik be, a kábítószerhez meg mindig gyáva voltam...
Este Liverpool meccs. Megnézem, bízva benne, hogy szól majd a "You'll never walk alone". Hátha elhiszem...

Megleltem álmaim nyaralását a neten. London - Sydney túra - BUSSZAL!!! Lesz mire spórolni. 12 hét távol mindentől - csak magamtól nem menekülhetek...