Élet a mókuskerékben - Level 5

Egy hete égtem le először. Hosszú idő után először. Mármint naptól. Más értelemben leégni viszonylag rendszeresen szoktam - ebben persze legtöbbször nagyobb mennyiségű szesz is szerepet játszik. A mai post mégsem az alkohol hatásairól szól. Minap a hetero élettársam elrángatott strandolni. Évek óta nem műveltem ilyet, uszodában utoljára egy éve voltam gólyatáboros bulin, de ott senkit nem engedtek a medence közelébe se - pedig a gólyák bírják a vizet :P Lényeg a lényeg: süt a nap, szép az élet, csúszda, majd az ötlet: ha már van rá hely, ugráljunk! Hurrá, gondoltam, mintha fele annyi idős lennék, mint valójában. Ugrálás ment - amíg fel nem bátorodtam. Jó pár hülyülős ugrás után az első kísérletem egy előreszaltóra majdnem tökéletes lett. Próbálkoztam másodjára is. Az eredmény egy szépnek nem, de viccesnek annál inkább mondható 5/4 szaltó előre full arcra érkezéssel. Fájt, de csak röhögni tudtam magamon. Vizes sportok után jött a kerékpár. Nem vagyok egy Tour de France alkat, de olyan szinten nem történik semmi a lakhelyemen, hogy még ez is jónak tűnt. Tűnt. Utoljára Kanadában bicikliztem, ahol az utak simák, szélesek és az autósok nyugodtak, előzékenyek. Ebből Hungarisztánban semmi nincs meg - sajnos a reflexeimből sem. Kátyúk-gödrök az utolsó pillanatban észlelve, csatornafedelek az autók elé löknek. Szánalmas látvány lehettem alkalmanként. És én ezek után még motorozni akarok - mert túlélem önmagam...